Mátyás

Hálás vagyok a dúla jelenlétéért, a legelejétől velem volt Matyi esetében (Flóránál csak a 33. héten találkoztunk először), és folyamatosan bátorított, támogatott. Nélküle nem tudtam volna, hogy mikor induljak el, pedig az egész folyamatban szerintem ez az egyik legfontosabb rész, mivel nem akartam császármetszést. Ő erősítette meg az orvosválasztásomat, mellettem volt az ultrahang-diagnózis értelmezésében is. Mindenkinek ajánlom, hogy válasszon dúlát, de eddig nem hallgatott még rám senki. Az orvos azt mondta, hogy élmény volt számára a szülés, most volt jelen harmadjára olyan szülésen, melyen dúla is részt vett, és szerinte is minden nőnek szüksége lenne egy segítő asszonytársra. Hihetetlenül nagy tisztelettel volt ő is a dúla irányába.

A Teljes szülés történet

Második gyermekünk, Mátyás születésének története

Február 23. csütörtök

Hajnal 2-6-ig 10 perces fájásaim voltak, de mivel Flórával (aki már majdnem három éves) két éjszaka után a harmadikon indult be a rendes szülési fájás, nem akartam még elindulni. Írtam a dúlának, és azt mondta, hogy szóljak, ha indulunk, rám bízza, tudni fogom az idejét. Reggelre úgy elmúltak, hogy el is aludtam szépen.
Flóra reggel egy olyan játékot vett elő, amivel régen játszott: egy tojás alakú kis zipzáras táskába tette bele a nyuszikáját, majd előbújtatta. Többször is megismételte, szerintem ez a szülés tematizálása volt, pedig nem beszéltünk róla, hogy éjjel már fájásaim voltak.
Délelőtt Flórával Kerekítő mondókás foglalkozáson vettünk részt, még táncoltam is, de éreztem, hogy közel van a szülés ideje, egy fájásom volt.
Délután aludtam, majd újabb fájások jöttek-mentek. Bundás almát sütöttem, és fahéjas cukorral ettem meg, mivel a fahéj jó hatással van a születés beindulására. Bár sokat nem ettem belőle, mert nem szeretem túlságosan ezt a fűszert. Majd Flórával tettünk egy hatalmas sétát a környéken.
Mivel én is második gyermek vagyok, éreztem, hogy ez a szülés még közelebb fog vinni az én születésemhez, és ezért imádkoztam, hogy az én szülésem során átélt pozitív és negatív eseményeket fel tudjam dolgozni, ezáltal is jobban haladjon a vajúdás.
Este 8 órától újra kezdődtek a fájásaim. A 20 perces fájások, hamar felerősödtek, és átváltottak 10 percesekké. Flóra szépen, hamar elaludt, nagyon nyugodt volt, így csendben tudtam vajúdni, így a férjem is mellettem volt, masszírozta a hátamat a fájások alatt. De még mindig vártam, nehogy túl hamar induljunk el, a férjem persze már kezdett aggódni, hogy nehogy itthon szüljünk, mivel a legközelebbi kórház is 40 percre van tőlünk.

Február 24. péntek (Mátyás nap – kisfiam úgy döntött, hogy a névnapján szeretne megszületni)

Éjféltől 6 percesek lettek a fájások. Felhívtam a dúlát, hogy induljunk-e. Azt mondta, hogy rám bízza, de ilyen távolságból érdemes időben elindulni.
Úgy terveztük, hogy mentővel megyek, ha éjszaka indul a szülés, mert Flórát éjszaka még nem bíztuk másra, a közvetlen rokonaink is 30-40 percre laknak tőlünk, valamint senkit nem akartunk éjszaka ugrasztani. De a dúla meggyőzött minket, hogy ne hívjunk mentőt. Igaza is lett, Flórát könnyen fel tudtuk ébreszteni, csak egy picit sírdogált, a pizsamára ráadtuk a kabátot, beszálltunk az autóba, ahol már nem is sírt, végig énekelt, és nézelődött. Az éjszakai forgalomban kb. 40 perc alatt be is értünk a kórházba. Én zümmögtem a fájások alatt, Flórának ez nagyon tetszett. Ők végül hazamentek és aludtak egy nagyot.
Becsöngettem a szülőszobára, és megkérdezték, hogy miben segíthetnek. Mondtam, hogy szülni jöttem.
1:30-kor kerültem be a szülőszobára (bő kétujjnyi tágulással, 3-5 perces fájásokkal). A szülésfelkészítőn azt ajánlották, hogy második gyermekkel ilyen távolságból 10 perces fájásokkal érdemes elindulni, az orvos viszont azt mondta, hogy inkább otthon vajúdjak. A választott orvosomnak azon az éjjelen még két másik szülést is kísért párhuzamosan, de én ebből semmit sem vettem észre.
A dúla végig masszírozta a hátam a fájások alatt. Időnként sétáltam, vagy labdára ültem. Más alternatíva nem volt. Az orvos ajánlotta, hogy zuhanyozzak le, de nem vittem másik papucsot, így nem tettem. A fájások rövid szüneteiben a dúlával beszélgettem, mivel nem voltak vészesek a fájások egészen a kitolásig.
A szülésznő elolvasta az érkezésemkor a szülési tervemet és végig tiszteletben tartotta. Mindent megkérdezett. Pl. vért kellett venni, mert az egyik leletem otthon maradt, be akart tenni egy kanült, de sikerült lebeszélnem, és jól is tettem, mert még napokig a kezemben maradt volna, és az zavart volna. Egyébként a szülésznő nem sok mindent csinált, csak a végén segédkezett, meg a szükséges dolgokat tette, pl. szólt az orvosnak, ha kellett.
A doktorúr is mindvégig háttérben maradt, felajánlotta a lehetőségeket, amelyek előbbre vihetik a vajúdást, segítik a folyamatot, de nem erőltetett semmit. Hihetetlenül alázatos volt, igazából mellékszereplőként volt jelen. Ugyanazok a dolgok történtek, mint Flóra születésekor, de mivel már tudtam, hogy mivel jár, nem éreztem vészesnek, és nem is erősödtek sokkal jobban a fájások tőlük. Először burkot repesztettek, majd jött a NOSPA-injekció, mert a méhszáj teljesen eltűnt, de egy perem még maradt. A kitolási szakasz azonban még váratott magára, hiába éreztem Matyi fejét egyre lejjebb feszíteni. A doktorúr gátmasszázst végzett, ami számomra meglepő volt, de a kitolási fájások miatt, nagyon kellemetlen volt, és nem is segített sajnos a gátamon. (A szülés utáni napon mondta, hogy hogy nagyon feszes a gátam, és elmagyarázta, hogy ez mit okozott volna.) Mondta, hogy lehetne gátmetszést csinálni, én meg szinte könyörögtem, hogy mielőbb legyünk túl rajta, mert éreztem, hogy nem engedi a babát el. Utána már három tolófájás alatt kibújt Mátyás 5:47-kor. A tolófájásoknál először a doktor az oldalamnál állt, de nem csinált semmit, furcsa is volt, hogy ennyire szabad kezet hagy mindenben, de hát nekem kellett megtennem. És a harmadik tolásnál pedig rásegített. (Most már tudom, hogy el kellett volna mennem egy olyan szülésfelkészítőre, ahol elmagyarázzák a kitolást, mert még mindig nem értem a lényegét.) Mátyás gyöngéden felnyöszörgött, rögtön rátették a mellkasomra és teljesen megnyugodott. Kiderült, hogy az egész testére rá volt tekeredve a köldökzsinór, ez is okozta a kitolási szakasz elhúzódását.
Hagytam, hogy magától keresse a cicit, és meg is tette. De aztán segítettünk neki, mert a mellem nem hagyományos alakú, nehéz lett volna neki. Egy órát szopizott egyfolytában. A köldökzsinórt csak akkor vágták el, amikor már nem pulzált, és a méhlepényt is hagyták megszületni a maga idejében. Sajnos a két órából csak 1 és negyed órát lehettünk együtt, mert a front miatt teltház volt, és már más is várakozott a szülőszobára. Mátyás születése után megkérdezték, hogy elvihetik-e fürdetni és mérni, mondtam, hogy nem, inkább maradjon velem. Jót tett neki a magzatmáz és a velem eltöltött háborítatlan idő.
Kb. 20 perc alatt varrt össze a doktor, és közben beszélgettünk. A dúla is segített neki, mivel a szülésznőt közben másik szüléshez hívták. Szerencsére az éjjeli hat vajúdó nőből én születem először. Mondtam, hogy remélem, hogy nem voltam túl hangos, mire az orvos azt mondta, hogy ez természetes, mivel életet adtam. Ez nagyon szép mondat volt, fontos számomra. A dúla is mondott egy szívhez szóló mondatot, amikor azzal bátorított, hogy nagyon erős nő vagyok. Ez a bátorítás végigkísért egyébként a várandósságom alatt is, máshonnan is ezt az üzenetet kaptam.

Hálás vagyok a családomnak, hogy végig mellettem álltak, a férjem nagyon sokat segített, és jó volt tudni, hogy számíthatok rá Flóra gondozása terén, és tényleg nagyon ügyesen megoldotta ezeket a napokat. Hálás vagyok a dúla jelenlétéért, a legelejétől velem volt Matyi esetében (Flóránál csak a 33. héten találkoztunk először), és folyamatosan bátorított, támogatott. Nélküle nem tudtam volna, hogy mikor induljak el, pedig az egész folyamatban szerintem ez az egyik legfontosabb rész, mivel nem akartam császármetszést. Ő erősítette meg az orvosválasztásomat, mellettem volt az ultrahang-diagnózis értelmezésében is. Mindenkinek ajánlom, hogy válasszon dúlát, de eddig nem hallgatott még rám senki. Az orvos azt mondta, hogy élmény volt számára a szülés, most volt jelen harmadjára olyan szülésen, melyen dúla is részt vett, és szerinte is minden nőnek szüksége lenne egy segítő asszonytársra. Hihetetlenül nagy tisztelettel volt ő is a dúla irányába.